A Thai nyelv:

A mai thai írás alapját képező ábécét a 13. század végén hozták létre. Keletkezését Nagy Ramkhamhaeng király nevéhez kötik. A thai nyelv Thaiföld hivatalos nyelve, a thai nép anyanyelve. A bonyolult írás és a különleges hangtan kissé nehézzé teszi megtanulását. Jelenleg 60-65 millió fő beszéli világszerte.

A magyar mássalhangzók és magánhangzók nagy része a thai nyelvben is megtalálható, azonban a thai nyelv tartogat jó pár számunkra eddig ismeretlen kiejtésű hangot.

A thájok balról jobbra haladva folyamatosan írnak, a szavak közt nem hagynak közöket és nem használnak vesszőt, pontot, sem nagybetűt. Az igének nincs ragozása. A cselekvés idejét az ige elé, vagy mögé tett segédszóval fejezik ki. Például: má = jön, má leeo = (meg)jött, tya má = jönni fog.
Szemléltetésül egy példamondat: A macska üldözi az egeret. A thai nyelvben ez így hangzik. Macska üldöz egér. Vagy például: Nagy fekete kutya, a thai szerkezetben így hangzik: Kutya szín fekete test nagy. A mondatban a szavak szófaja a mondatbeli szerephez idomul, vagyis a szavak sajátossága, hogy többszófajúak. Ezért nagyon fontos a thai nyelvben a szórend. A névelő, elöljárószó, kötőszó használata kismértékű, mert a gyakran a főnév és ige mondatbeli összefüggése egyértelműen világos. Például ez a mondat: Az apa és a fiú a széken ül, a thai köznyelvben így is hangozhat: Apa fiú ül szék.
A thai nyelv a ragozás szempontjából nyelvtanilag az egyik legegyszerűbb nyelv. Nem kötik szabályok és konvenciók.
A thai nyelv hangtanának jellegzetessége a szóvégi zárhangok hangstoppal való ejtése, vagyis kissé elnyelése.
Fontos tudni, hogy több szókezdő mássalhangzó a szó végén másképp ejtendő. Ez a thai hangképzési rendszerből adódik. A szókezdő d és sz például szózáróként t-nek ejtődik, de az is hangstoppal.
Eltérően a latin betűs írástól a magánhangzókat nem a mássalhangzók közé írják. A magánhangzókat a szótag mássalhangzói elé, fölé, vagy alá írják, bizonyos esetekben pedig kombináltan is.
A mondatokat szóköz zárja le nem pont. Ugyanez szerepel a tagmondatok és a tulajdonnevek határán, de máskülönben nem jelölik a szóhatárt: folyamatosan összeírják a szavakat.
Kis- és nagybetűket nem különböztetnek meg; ezek kézírásos formája megegyezik a nyomtatottal és balról jobbra halad.

A thai nyelv egyik jellemzője az ötféle hanglejtés, melyek jelentéseket különböztetnek meg. Ezek hagyományos sorrendje: normál, mély, eső, magas, emelkedő.

Mint a példából is látszik a különböző hanglejtésekből érdekes mondatok alakulhatnak ki. A thájok nagyon kedvezően fogadják próbálkozásainkat és a szövegkörnyezetből reméljük kiderül, mit szeretnénk mondani. A példamondatok az élő nyelvből vett fonetikus kiejtéseket követik, ezért az ilyen esetek számát így minimálisra csökkenthetjük.

A Thai ABC:

A thai írás a thai nyelv írott változata, amely az alábbiakból áll:
44 mássalhangzójel, bár gyakorlatilag csak 28-at használnak

A modern thai ábécében a fenti 44 betű van. Az ábécében csak mássalhangzók szerepelnek, a 24 magánhangzójel külön szerepel, mert nincs önálló alakja (csak mássalhangzók (-) köré írt jelek )

és 4 mássalhangzó-magánhangzó kombináció (ezeket időnként besorolják az ábécébe), továbbá

4 tónusjel (a normál tónust nem jelölve),

A zsebkönyv használata

A könyv első részében a jellemzően előforduló helyzeteket szedtük csokorba. E gyönyörű országban a megérkezés első pillanatától kezdve, a társasági élet, a szabadidő eltöltése során az esetlegesen felmerülő vészhelyzetekben is hasznosan forgatható a kiadvány. A könyv végén a leggyakoribb 1100 szót tartalmazó útiszótár kapott helyet.
A példamondatok első sora a magyar megfelelőt, második az élő nyelvből vett "kiejtés szerinti" formát,melyet bátran használja az olvasó. A harmadik sora pedig a thai megfelelőjét mutatja. E harmadik sort bátran tegyük olvasni tudó vendéglátóink elé, akik mosolyogva nyugtázzák majd felkészültségüket.
A fonetikus kiejtésnél, a szavak végén található zárójelben lévő betűket (hangokat) beszédben elnyeljük.
Az útiszótár felépítése hasonlóan működik.
Még egy fontos sajátosság a mondat végén használt végszó, amelynek udvariassági, vagy hangulati szerepe van. Ilyen például a mondatot, kifejezést záró "khráb", aminek a jelentése: igen, kérem, de inkább udvariassági forma és a férfi beszélő használja, párja a "khá", amelyet nők használnak. Ha udvariasak szeretnénk lenni, akkor minden alkalommal kitesszük ezt a szót a gondolataink végére.
Az alábbi gondolatok a Wikipédia, valamint a Kékesi-féle 2003-as Thai-Magyar, Magyar-Thai kéziszótár idevonatkozó anyagainak átírásából született.